Ernest Hemingway

Mike az ágyon feküdt, az arca, mint a saját halotti maszkja.

Hárman ültünk az asztalnál, s úgy éreztük, mintha legalább hatan hiányoznának.

– Ó, Jake! – mondta Brett. – Milyen jól meglettünk volna mi egymással!

Előttünk egy lovas rendőr, sárga egyenruhában, a forgalmat szabályozta. Felemelte botját. A kocsi hirtelen lelassított, Brett nekem dőlt.

– Hát igen – mondtam. – Jó dolog volna ebben hinni.