Elena Armas

De van időm, Catalina. Ami azt illeti, rengeteg. – Még a kocsi sötétjében is éreztem, hogy az óceánkék szempár olyan őszinteséggel néz rám, amire nem voltam felkészülve. – Csak olyanra várok, aki meg is érdemli.

Úgysem tenné. Nem azért, mert képtelen rá, hanem mert semmi értelme nem volt annak, amit mondott. E

Elvihetem őt.

A nővérem esküvőjére.

Annak az esélye – magyaráztam Rosie-nak –, hogy tényleg komolyan beszél, kábé akkora, mint annak, hogy Chris Evans felbukkanjon a semmiből, és szerelmet valljon nekem. – Színpadiasan körülnéztem.

Aaron Blackford, a kollégám és a végzetem, soha nem tenne ilyen ajánlatot. Soha, de soha.

Mit számít még egy hazugság annyi után, nem igaz?

Nyavalyás, kék szemű ördög.

Szingli és magányos, miután megtört szívvel elmenekült az országból.

emelte jeges, kék tekintetét. Összevonta a szemöldökét, mint aki azon tűnődik, hogy miért festek úgy, mint akinek mindjárt romba dől az egész élete. Ugyanis éppen ez történt. A hazugságnál csak az a rosszabb, ha rajtakapnak. Pár másodperc elteltével döbbenet ült ki az arcára. Láttam a tekintetén, hogy mélységesen elítél.

Előbb roppanok össze a sok hazugság súlya alatt.