Akönyv alcímei magukért beszélnek: Mítoszok Dunája — a Duna mítosza, A vízen föl és alá. Ezt a szöveget ne ahorgászok olvassák, mert a Duna ugyan víz is, és hozzátartoznak a partontürelmesen kapásra várók és a halak is, de a Duna ezen kívül nagyon sok minden. Mia folyó? — kérdezi a szerző. — Az ácsorgó, csöndesen nyiszorgó uszályok? A hidak,kastélyok, vízimalmok? A történelem? Fosszíliák, kagylók, kavicsok? A hal és ahalászlé is a Duna? A donaueschingeni forrásmedence fölé hajló rokokó dámaarcának sárga holdja a víz tükrében? És a gyékényvágó cigányé is, a deltacsavargójáé, aki a kényes hölgytől háromezer kilométerrel távolabb bámuljafüstös képét a süppedékes láp vizében? A delta ortodox népe, a lipován is afolyó volna? A dunai kozák, akinek ősei a XVII. században menekültek a deltába?A mokányok is a Duna volna? A móc pásztorok, akik az Erdélyi Érchegységbőlhajtották juhnyájaikat a deltáig, Dobrudzsaenyhe telébe, kövér mocsaraira? A mesék és babonák? Ez mind a Duna? A partmentében vágtató szkíta és avar lovasok illanó képe? A regényeiről és kultúrhistóriai munkáiról ismertszerzővel aláereszkedünk, föl s alá flangálunk, szörfözünk a folyón, miközben aközép-európai népek történelméhez oly szorosan kötődő folyóról elmélkedünk. SzárazMiklós György szokatlan szövege néhol barokkosan zsúfolt, másutt lustánhömpölygő, mint maga a tárgya, a nagy folyó. Ókori történészek, gondolkodók,ismert nagy utazók, írók, filozófusok, költők megfigyeléseit, érveit vetiössze, ütközteti, elbizonytalanít és meggyőz, észrevétlenül oktat és közelebbhozza mindazt, ami neki, nekünk a Duna.
