Volt egyszer — három és fél évtizeddel ezelőtt — egy sikerregény. Egy kamaszregény — kamaszokról szólt, kamaszoknak. Egy lányregény — lányoknak, fiúknak, szülőknek. Palotai Boris (1904–1983) regénye az 1968-as esztendő jelentős irodalmi eseménye volt. „Kategóriákba rázni valakit kényelmesebb, mint megfejteni” — mondatta hősével annak idején az írónő, s a megfejtésre vállalkozott: annak kiderítésére, mi miért van úgy, ahogy van, ki miért lesz olyan, amilyen lesz. Könyve a kamaszvilág ma is időszerű kérdéseiről szól — mai olvasóknak. Élvezetes meseszövése, eleven, árnyalatokban gazdag, jókedvű-ironikus nyelve ma is könnyen sikerregénnyé teheti művét. Hiszen azok a kamaszok, akikről egykor írt, ma már nagymamák, nagypapák, s unokáikban néznek szembe egykori önmagukkal…
