Egy harmincas nőt felhív a nővére. Egy másikat az anyja. A város rendőrfőnökét a fia. Egy vállalkozót elbocsátott dolgozója. Hétköznapi esetek – már ha a telefonhívások élőktől érkeznek. Ám a hívók már több-kevesebb ideje halottak. Ízetlen tréfa? De hát a hangjuk! Ennyire lehetetlen utánozni! És azokról a dolgokról, amikről beszélnek, rajtuk kívül senkinek sem lehet tudomása. Sully Harding egykori vadászpilóta döbbenten látja, hogy hétéves kisfia maga is egy játék telefonnal mászkál, abban a reményben, hogy balesetben elhunyt édesanyja talán felhívja. A férfi a bizonyító erejűnek tűnő hívások ellenére is meg van róla győződve, hogy csalásról van szó, és eltökéli, hogy a végére jár a dolognak. Üzenetek a mennyből, vagy egy hús-vér ember mesterkedésének köszönhetőek a felzaklató és egyben vigaszt nyújtó hívások? – erre ad választ Mitch Albom lebilincselő meséje.
