Varsa József, egy tehetséges mérnök Kossuth-díjat kapott, s a húszezer forintot felesége, Márta, egy úrhatnám polgárcsalád sarja arra szeretné fordítani, hogy a körülményekhez képest már éppen eléggé polgári életformájukat még polgáribbá tegye, Varsa pedig szét szeretné osztani testvérei: Laci, a háromgyerekes irodalomtanár, Mihály, a vasmunkás és nevelőanyjuk, a még öregen is mosásból éldegélő Mariska néni között. Mert elszakadt tőlük, mert Márta gulyásleves-családot csinált belőlük, saját családjával, a tejszínhab-családdal szemben. Mert az, hogy Márta tőkeként forgatta egyre jobban kiszínezett múltbeli szegénységüket, a Kossuth-díjas mérnök érzelmeit is megfertőzte, elsekélyesítette, mintha „kiemelkedése” közülük valóban emelkedés lett volna, s nem talajvesztés vagy árulás. S megindul a harc Márta és Jóska között, Jóska kényelemszeretete és lelkiismerete között, melynek színtere egy ünnepi vacsora, ahová mindkét család hivatalos.
Palotai Boris elbűvölő kajánsággal festi le a tejszínhab-család hamisságát és gyengéd humorral a gulyásleves-család érdes kedvességét, s mindeközben megrajzolja az ötvenes évek politikai torzulásának emberi vetületét.
