Írhatnánk, hogy ez könyv a Batthyányak regénye. Azé a családé, amelyik a XVI. századtól a XIX. századig olyan sokszor alakította — vagy szerette volna alakítani — a magyar történelmet. Vagy esetleg csak névvel látta el a semmit, ahogyan azt Shakespeare megfogalmazta? Batthyány Boldizsár, a regény főszereplője szinte az egész család összes jellemvonását magán viseli. No meg a kor, a XVI. század összes búbánatának, bölcsességének és szennyének is — furcsa módon — a közelébe kerül: Franciaországban Medici Katalin környezetében látja a hugenották kiirtását, itt lesz reménytelenül szerelmes Stuart Máriába, és követi ezért nyomon a szerencsétlen királynő életének minden változását. Flamandföldön megismerkedik Brueghellel, képet vásárol tőle, vagyis ott van a történések közepében. Majd hazajön — és itt kezdődik számára a kaland, a törököktől vérző, nagy részében kihalt, Habsburg részében bosszúk és árulások, lázongások és megbicsaklások által megbékélni soha nem tudó Magyarországon.
